Varieties of love
Mindenekelőtt bemutatkoznék: Isabelle Valerie Borbála Csuti vagyok, magyar származású, de Londonban elő lány. A barátnőimmel, Anne-nel és Dorával költöztem ide a gimnázium harmadik éve után. Persze ezek az angolosított, vagy felvett neveink, ahogy tetszik. Úgy volt, hogy csak dolgozni jövünk ide a nyárra, de itt ragadtunk. Mondhatni elvarázsolt az angliai életforma. Anya nem túlzottan örül neki, de nem tud vele mit csinálni. Dorával a gimnáziumban ismerkedtünk meg, Anne már általánosban is osztálytársam volt. Néhány röpke hónap leforgása alatt váltunk legjobb barátnőkké és most itt vagyunk. Merő meggondolatlanságból benyújtottuk a jelentkezésünket az X-factorba. A nagyon előválogatókon már túl vagyunk, de ezeken majdhogynem mindenki átjut, szóval ez nem nagy szó. Most idegesen topogunk a váróban a többi versenyzővel együtt. Ez a második adás eddig, de nem sokan jutottak be a bootcampbe.
- Annyira hülyék vagyunk! Annyira baszottul idióták vagyunk! – temeti a kezébe a fejét Anne.
- Nyugi! – simogatom meg. – Jók vagyunk! Megcsináljuk!
- Így van! Ne parázz! – bíztatja Dora is. – Meg tudjuk csinálni! Gyakoroltunk eleget!
- És mi van, ha nem jutunk tovább? – nyafog.
- Akkor beiratkozunk valamelyik gimibe és tovább dolgozunk! Nem lesz gáz! Különben is rám sóztátok a nagyját! – morgom.
- Mert te be mered vállalni!
- Tévedés! Ráz az ideg! – vigyorgok. – Tudod, hogy ilyenkor a kelleténél vidámabb szoktam lenni!
- 21912-es csapat következik! – kiált ki a fülhallgatós pasi, mire gyorsan leellenőrzöm a számunkat.
- Ezek mi vagyunk! Nyomás!
- Jaj, Istenem! – omlik össze.
- Kapjuk fel! – nézek Dorára, mire együttes erővel felnyaláboljuk és beviharzunk a vasajtón.
- A folyosó végén jobbra! – igazít el. Egymás kezét szorongatva indulunk meg. Miután kiérünk a backstage-be, rögtön a műsorvezető fogad minket, azaz Dermot O'Leary.
- Izgultok? – mosolyog ránk.
- Dehogy! – legyint Dora, mire Anne is felszólal:
- Dehogynem! – morog.
- Akkor úgy látom, különbözik a véleményetek! – nevet fel. – Jól néztek ki, ne izguljatok! Sok szerencsét! – lök be minket a színpadra. Ez is eljött hát… Itt a állunk a zsűri előtt, akik merően bámulnak ránk. De nem tetszik ez nekem!
- Helló! – köszönt minket Gary Barlow.
- Helló! – köszönünk vissza kissé félénken. Ahogy látom Simon Cowell visszatért zsűrizni.
- Hogy hívnak titeket, hány évesek vagytok, és honnét jöttök? – darálja le.
- Az én nevem Isabelle Valerie Borbála Csuti, tizenhét éves vagyok és magyar származású londoni! – kezdem.
- Dora Baraté, szintén tizenhét szintén magyar!
- Anne Rekettye a nevem, a többi meg ugyanaz!
- És miért jelentkeztetek a versenyre?
- Én válaszoljak? – nézek a lányok felé, akik bólintanak. – Öhm… Hát úgy volt, hogy csak egy nyár erejéig maradunk, de mint látjátok itt ragadtunk és nem igazán tudtuk, mihez kezdjünk…
- És a szüleitek mit szólnak hozzá?
- Az én apukám meghalt, amikor tizenkét éves voltam és anyukám nem örül ennek az egésznek, de támogat! – mosolygok.
- Engem teljes mértékben támogatnak! – vigyorog Dorc.
- Engem is! – küzdi le Anne az idegességét.
- Mit fogtok énekelni?
- A Hush hush-t, de a Pussycat Dollsos verzióban! – feleli Dora, mire a közönség fütyülni, kiáltozni és tapsolni kezd.
- Sok sikert lányok! Kezdjétek, ha készen vagytok! – dőlnek hátra. Anne kiint, hogy mehet a zene.
- I never needed you to be strong… I never needed you for pointing out my wrongs! – lépek előre. Kissé bambán énekelek tovább, majd abbahagyom, amikor a lányok része jön. Hirtelen arra eszmélek, hogy a gyorsítás következik:
- Because… - éneklik a lányok, kissé elnyújtva, miközben sürgetően néznek rám.
- I don't want to stay another minute! – lépek be gyorsan. Akkor párolog el teljesen a félelmem, amikor a közönség feláll és táncolni kezd. Ettől mi is felengedünk és kezdjük élvezni az egészet.
- I've got all my life to live, I've got all my love to give! – énekeljük egymásnak nevetve.
- I've already spoken, my heart is broken baby, hush hush! – fejezzük be. A bírák egymás után állnak fel tapsolva,a közönség majd szétveri a berendezést. (ruhák:
- Szerintem ez egyértelmű! Mit gondolsz Louis? – fordul Kelly Rowland az említett felé.
- Lányok! Azt kell mondjam, hogy bár nagyon fiatalok vagytok még… - kezdi, mire a tömeg felháborodottan tiltakozik és szinte érzem, hogy az idegességtől folyik a víz a hátamon. – De nagyon tehetségesek is! Meghazudtolom magam és azt mondom, hogy itt a helyetek! – csapja le a tollát. – Igen!
- Igen! – mosolyog ránk Kelly.
- Száz százalékos igen! – bólint Gary.
- Lányok… a B.A.D. tovább jut a következő körbe! – kacsint ránk Simon. A csajokkal sokkon állapotban öleljük meg egymást, majd könnyezve megköszönjük és elbúcsúzunk.
- Ezt nem hiszem el! – motyogom, már a Starbucksban ülve. – Tovább jutottunk!
- Csak egy álom! – mered maga elé Dora.
- Nem tudom, mit vagytok úgy oda! Még tovább kéne jutnunk a táborból és a mentoroktól is! – morogja Anne.
- Ünneprontó! – morranok rá.
- Tudjátok, mi lesz? Ezt meg kell ünnepelnünk! – kiált fel Dora.
Pár óra múlva már a rezidenciánkon készülődünk…
- Megint be fog görcsölni a lábad, ha abban mész! – szólok rá Dorára, aki egy tízen valahány centis magas sarkúban tipeg a tükör előtt.
- Nem tud érdekelni! – von vállat, miközben egy csatot tűz a hajába.
- Bulizni fogunk! – robban be az ajtón Anne, ami visszacsapódik és fejbe vágja a lányt, mire hatalmas nevetésben török ki.
- Te állat! Miattad fog lefolyni a sminkem! – törölgetem a szememet.
- Imádom, hogy előbb kiröhögsz, minthogy segítenél! – tápászkodik fel. – Nem látszik? – fordul Dora felé.
- Nem!
- Még nem! – szögezem le még mindig nevetve. – Ú! Ez a szám nagyon jó! I’m gonna live my life… - éneklem.
- Még a végén ez a gyerek is jó számokat fog csinálni! – jegyzi meg Anne.
- Mióta lemutált, már tűrhetőbb! – bólogatok. – Gyertek már! – húzom fel Anne-t és kapom el Dora karját, hogy táncolásra kényszerítsem őket.
- I’m gonna live my life! No matter what, we party tonight! – énekeljük kórusban, majd élénk seggrázásba kezdünk. A szám végén rávágódunk a kanapéra és harsány kacagásban törünk ki, pedig még egy kortyot sem ittunk.
- Inni kéne! Tudjátok, hogy drága bent a pia! – szólal meg Anne.
- Már azt hittem sohasem fogom ezt a mondatot a te szádból hallani! – hökkenek meg.
- Mindig alábecsültök! – rázza a fejét. – Amúgy készen vagytok már?
- Én már rég! – állok fel és lesimítom a ruhámat.
- Még felveszem a kabátomat és mehetünk! – pattan ki alólunk Dora. (Dora: http://www.polyvore.com/dora/set?id=45502376; Anne:http://www.polyvore.com/anne/set?id=45501833; Belle: http://www.polyvore.com/peacock/set?id=45501539 )
Pár óra múlva, egy nem túl nőies kocsmázást követően belépünk a G.A.Y. klub ajtaján.
- Annyira utálom, amikor ennyien vannak! – nyafog Anne.
- De antiszociális vagy! – nevetek fel.
- Halljátok ezt? – mutat fel Dora, miután letettük a kabátunkat.
- I saw when you arrived looking like a super model! – szűrődik le. Egymásra pillantunk és sietősen megindulunk a tánctér felé, majd olyan vad táncba kezdünk, hogy nem csak a hímneműek jutalmaznak meg elismerő pillantásokkal. Mind a hárman a zenének élünk főkent, azt hiszem ez az énektagozatnak köszönhető. Valami pasi hátulról átkarol, mire Dorára pillantok, aki megrázza a fejét, jelezve, hogy nem a díjnyertes fajtából való srácot fogtam ki. Majdhogynem ugrándozva indulok meg a lányok felé, de a pasi csak nem ért a szóból.
- Figyu! – fordulok meg. Hát a srác tényleg nem egy főnyeremény… - Bocsi, de nem vagy az esetem! – lépek el tőle és beugrom a csajok közé.
Egy másfél óra múlva fáradtan és szomjasan huppanok le az egyik bárszékre, majd intek a csaposnak.
- Egy Whiskey-colát kérek!
- Van személyid? – kérdi.
- Hú… azt hiszem, itt van! – kotorászom a táskámban. – Basszus! Nincs!
- Akkor nem adhatom ki, bocsi… - mosolyog rám.
- Tessék! – szólal meg mellettem egy mély hang.
- Így rendben van! – tölti ki az italt.
- Köszi! – fordulok meg és szemben találom magam az egyik leghelyesebb sráccal a világon. Kobalt kék szemeivel engem pásztáz. Ismerős…
- Szívesen! – vigyorodik el végül. – Logan! – nyújtja felém a kezét.
- Lerman? – hökkenek meg.
- Öhm… Igen… - vakarja meg a tarkóját idegesen.
- Nem fogok a nyakadba ugrani sikoltozva, nyugi! – kacsintok rá, mire elneveti magát.
- Egyedül vagy itt? – kérdi.
- Á, dehogy! – legyintek, de amikor a vadul fejét rázó Dorára és Anne-re nézek, megmásítom a válaszomat. – Vagyis de! – Logan kissé furán néz rám, de aztán annyiban hagyja a dolgot.
- Ünnepelsz valamit?
- Bejutottam az X-factorba! – vonok vállat.
- Hogy mi? Te énekelsz? – hökken meg.
- Hát… igen. Egy lánybandában! Velük! – mutatok a csajokra.
- Szóval még sem egyedül vagy… - mosolyog hamiskásan.
- Nem túlzottan! – köhintem zavartan. – Csak gondoltam jobb, ha abban a pillanatban nem látod őket!
- Szégyelled őket?
- Már miért szégyellném? – háborodok fel. – A legjobb barátnőim… csak néha kissé nehéz tolerálnia hülyeségünket! – mosolyodom el. Logannel egészen fél kettőig beszélgetek, amikor már kezdek elfáradni, így szólok a lányoknak, hogy tipli van. A fiú kikísér minket, majd megállít a kapuban.
- Most eszembe, hogy nem is tudom még a nevedet!
- Pedig azt hittem elég ravasz voltam! – fintorodom el, majd elnevetem magam. – Belle a nevem! – kacsintok.
- Kedves Belle! Megtisztelnél azzal, ha megadnád a telefonszámodat, hogy a későbbiekben zaklathassalak! – csókolja meg a kezemet úriember módjára.
- Zaklatásos ügyem még úgy sem volt! – kapom ki a kezéből a mobilját és bepötyögöm a számomat, majd visszaadom neki. – Köszönöm a szép estét! – puszilom meg az arcát. – Majd hívj! Aztán vigyázz, nehogy hazafelé megtámadjanak a rajongóid!
- Feltétlenül! – bólint. – Te meg vigyázz a zsebtolvajokkal, meg az egyéb kétes alakokkal! – int.
- Ne aggódj! Majd mondom nekik, hogy nem ölhetnek meg, mert még nem mentem el randizni Logan Lermannel! Biztos meghatja őket! – jegyzem meg, de ezt már ő sem bírja nevetés nélkül.
- Itt a taxi, Belle! – kiált Dora.
- Menj! – mosolyog Logan.
- További szép estét! – pukedlizek, majd a lányok után futok...
