CHAPTER 6*
- Lányok! – nyitok be a hálóba. Hál’
Istennek még mindig ébren vannak és kártyáznak.
- Na, milyen volt? – kérdi Dora, miközben
megkeveri a paklit.
- Logannek dolga akadt… - vonok vállat.
- De akkor ki vitt el és hozott haza? –
faggatózik Anne.
- Öhm… Hát Harry… - motyogom.
- A göndör hajú, rohadt jó hangú és szex-félisten
Harry Styles? – jönnek közelebb.
- Ez gyönyörű kifejtés volt és igen ő! –
bólintok. – De amúgy nincs olyan, hogy szex-félisten…
- És ezt csak így mondod? – kérdi egy pár
hanggal magasabban Anne, ignorálva megjegyzésemet.
- Miért, hogyan mondjam? – horkantom. -
Amúgy öltözzetek!
- Ruhában vagyunk! – értetlenkedik a
lány.
- Nekem mindegy! Felőlem így is jöhettek!
– indulok meg a szobám felé.
- Hova?
- Harry jön értünk olyan háromnegyed óra
múlva! Elvisz valami baráti összejövetelre… - turkálok a szekrényben.
- Komolyan? – hüledeznek. – Ezt miért nem
lehetett már az elején mondani? Elveszítettem tíz teljes percet! – siránkozik
Dora, majd berohan a fürdőbe.
- Ti tartottatok fel! – fordulok vissza.
Körülbelül negyven perc múlva már a kerítésen mászunk át.(ruha:http://www.polyvore.com/freestyle_with_ed_sheeran/set?id=48646818) Nekem másodszorra már
könnyebben megy, Dora is egészen zajtalanul átjutott, de most Anne következik
és őt ismerve ez nagyon hangos lesz… Nagy meglepetésünkre csöndben és épségben
landol az utcafronton. Aztán persze neki megy a postaládának, ami hatalmasat
zörren, frászt hozva néhány kutyára, macskára és hajléktalanra. – Imádkozz,
hátha nem hallották meg! – szidom le fojtott hangon.
- Jól van, na! – morog. – Mindent
elraktunk? Egyáltalán mi kell?
- Pénz?
- A táskátokba raktam a pénztárcátokat és
igen, megnéztem előtte, hogy van-e benne! – felelek.
- Mobil?
- Dora, hátsó rekesz! Anne, a belső zsebben!
– kémlelem az utat.
- Igazolványok?
- Nálam! És a kulcs is! – szögezem le
mosolyogva.
- Nem tudom, mi lenne velünk nélküled,
anyuci! – ölel meg Anne.
- Hát azt én sem! – csóválom a fejemet. –
Azt hiszem ez ő… Igen, ez az ő Range Rovere! Mi van? – fordulok vissza
hozzájuk.
- Régen voltál ennyire izgatott! – jegyzi
meg Dora.
- Most mondd, hogy te nem vagy az! –
horkantom, de válaszolni már nem tud, mivel Harry pattan ki az autójából.
- De mi ez a nagy szatyor nálad? – néz le
Anne.
- Ez? Semmi…
- Jól néznek ki, hölgyeim! – vigyorog a
srác, mire a lányok elkezdenek kuncogni. - Az autó előállt! Mehetünk?
- Persze! A gyerekek hátra! – parancsolok
Dorára és Anne-re, akik kelletlenül bepattannak a hátsó ülésre.
- Zenét? – kérdi Harry, miközben a
visszapillantót igazgatja.
- Kérünk! – dugják előre a fejüket a
hátsók. Kis idő múlva már Flo-rida hangja tölti be a kocsit.
- Can you blow my whistle baby, whistle
baby? Let me know! – énekeljük hárman, mire a fiú elröhögi magát.
- Te meg min nevetsz? – hunyorgok rá.
- A fiúk kedvelni fognak titeket! –
mosolyog.
- Honnan tudod, hiszen még te sem
ismersz! – morgom.
- Megérzés! – von vállat.
- Megkukultál Dora? – fordulok hátra.
- Mi? Ja, nem! Csak azon gondolkodom,
hogy mit igyak…
- De hát még ott sem…
- Itt vagyunk! – fékez le Harry, mire
kijavítom magam: - Még csak most értünk ide!
- Piával nem viccelek! – veszi komolyra a
szót Dora. A kocsma valami elhagyatott helyen van, kissé rémisztő.
- Te, Harry… ez a hely biztonságos? Úgy
értem… nem fognak leütni és megerőszakolni hazafelé? – karolok a fiúba.
- Egy: én viszlek haza. Kettő: voltunk
már párszor itt és nem történt eddig semmi, de azért inkább maradjatok velünk!
– felel.
- Hát ez bíztató! – fújom ki a levegőt. Harry
lepacsizik egy hatalmas, néger férfival, akire én csak ijedt szemekkel meredek.
- Ő Bob, a kidobó, de nem bámuld már így!
– súgja oda a fiú.
- De hát akkora ez az ember! – suttogom.
- Na, végre! Erre Harry! – kiált valaki a
hátsó boxok egyike felől. – Mi tartott eddig? – közelít Louis. – Azt hittük már
találtál valakit, vagy el sem… Ó! – nyögi, mikor meglát minket.
- Helló! – köszönünk.
- Sziasztok! – vigyorodik el. – Srácok!
Viselkedjetek, Harry társaságot hozott! – kiált hátra.
- Ha megint össze akarsz hozni minket
valami sráccal, akkor… ááá, helló! – hajol ki Liam.
- Hát ezek nem meleg fiúk! – vigyorog
Niall.
- Na, legalább ezt már tudjuk magunkról!
– morog Anne. – De mi van, ha mondjuk, pónik vagyunk, csak megborotválkoztunk? Vagy
pandák és álcázzuk magunkat?
- Bírom a csajt! – karolja át a lányt
Louis, mire az elpirul.
- Most! – súgom oda Dorának.
- Anne! Gyere velem pisilni! – kiáltja,
majd elkezdi húzni maga után Anne-t. Amint eltűnnek a mosdó folyosóján előkapom
a szatyrot és a tartalmát az asztalra rakom.
- Hát ez mi? – kérdi Zayn.
- Anne öt perc múlva lesz 18 éves! –
nézek rá, majd lekapom a tortatartó tetejét.
- Úristen! – kiáltják a srácok. A torta
ugyanis enyhén fallosz alakú. – Ez nagyon állat! – pattan fel Niall, mire
mindenki megütközve bámul rá. – Mármint, az hogy van kaja! Nem az, hogy ilyen…
izé… - magyarázkodik.
- Értjük! – legyintek, majd beletűzöm a
gyertyát a torta heréi közé és meggyújtom.
- De morbid! – gondolkodik el Liam.
- Álljatok sorfalat, jönnek! – állítom be
őket, amikor előbukkan a fejük. – Stop! – tartom ki a kezemet a lányok elé,
miközben az telefonom képernyőjét bámulom. – 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1…
Boldog szülinapot! – ugrok a nyakába.
- Jaj! Köszönöm! – hatódik meg.
- Lányok! – szipogja Dora és átölel
minket.
- Gyerünk srácok! – hallunk egy hangot a
hátunk mögött, majd csak egy lökést érzek.
- Ki ismerkedik hátulról? – nyögöm a
nyomás hatására.
- Bocsi! – mormolja a hajamba Harry, mire
teljesen megmerevedek.
- Leég a torta! – köszörülöm meg a
torkomat.
- Fújd el a gyertyát! – tapsol Dora. Anne
miután kíván, nevetve fújja el a gyertyát, mire mindenki gratulál, de Louis
okozza a legnagyobb meglepetést.
- Isten éltessen sokáig! – kiáltja, majd
erőteljesen megcsókolja a lányt.
- Mennyit ivott? – tudakolom.
- Mi már itt vagyunk egy ideje… - hümmög
Zayn.
- Nehéz lesz felzárkózni! – sóhajtom. –
Ha befejeztétek a smárolást, akkor Anne, légy oly kedves, menj már a pulthoz és
kérj nekünk valamit! – kiáltok rájuk, mire összerezzennek és elválnak
egymástól, mint ágtól a levél.…
