CHAPTER 8*

Esőcseppek kopogása az ablakon. Autók hangja. Fejfájás. Úristen, de fáj a fejem! Erőt veszek magamon és kinyitom a szememet. Ajajj! NEM OTTHON VAGYOK! Lassan körülnézek. Fehér takaró, földön heverő ruhák, melltartó az LCD tévén. A pásztázásból egy hangos szusszanás ránt vissza a valóságba. Ijedten kapom oldalra a fejemet és meglátom a békésen alvó Harryt. Eddig észre sem vettem, hogy tulajdonképpen rajta fekszem. Összegezzünk: meztelen vagyok és Harry Styles mellett fekszem, aki szintén az. Nem kétséges, hogy mi történt, de semmire sem emlékszem. Engedve a pillanatnyi csábításnak belesek a takaró alá.

- Hú! – sóhajtom elmélázva, majd beharapom az alsó ajkamat. Harry nem kicsi… sőt! És még enyhén érzem az eufóriát, a fejfájás ellenére, szóval nagyon jó lehetett. Kicsit még sajnálom is, hogy nem emlékszem… Leemelem magamról a takarót, majd halkan kimászom az ágyból és elkezdem összeszedni a ruháimat. Mindent megtalálok kivéve a legkényesebb darabot: a tangámat. Nem számít, talán fázni fogok kicsit, de ennyi. A folyosón levő tükörben ellenőrzöm a hajamat és a sminkemet. Egészen tűrhető állapotban maradtam. Az előszobában megtorpanok ugyanis nincs rajtam cipő… így mégsem mehetek ki!

- Hol vagy, te átok? – morgom. Végül megkerül, a kanapé alatt volt végig a kis mocsok. Nagy nehezen felerőltetem a lábamra és megindulok a kijárat felé.

- Ez nem hiányzik? – kérdi egy hang a hátam mögül. Ijedtemben akkorát pördülök, hogy neki ütközöm a kávézóasztalnak. Harry áll a lépcső tetején egy szál boxerben, kezében az alsóneműmmel, azzal a féloldalas vigyorral az arcán, amitől már régen (a képeken) is megremegett a lábam. – És nem tudom, hogy akartál elmenni kulcs nélkül! – tartja fel a másik kezét is. Zavartan megköszörülöm a torkomat, majd elindulok felé.

- Köszönöm! – próbálom elvenni tőle a csipkés ruhadarabot, de hátrál egy lépést és magasabbra tartja a kezét.

- Azt nem mondtam, hogy vissza is adom! – mosolyog.

- Akkor tartsd meg! – rántom ki a másik kezéből a kulcsot és az ajtó felé iramodom. Mikor már csak egy-két méter választ el a kijárattól, mikor Harry hirtelen ott terem és elém áll, elzárva az utat.

- Ne menj el! – kérlel. Nem is kérlel… szinte már könyörög.

- Harry! – sóhajtom. – Vissza kell mennem a házba… Már biztosan késő van és…

- Reggel nyolc óra van… - szól közbe.

- Hogy mennyi? – hüledezek.

- Szex után kipihentebb az ember! – vigyorog megint, mire megcsapom a karját.

- Mindegy! Akkor is megyek…

- Nem! – rázza meg a fejét, mint egy óvodás, majd átkarol. – Itt maradsz! Csinálok reggelit, megesszük, aztán eljössz velem bevásárolni, majd megebédelünk valahol, délután filmezni fogunk, este pedig tornázunk egy kicsit… - sorolja. Természetesen az ágytornára gondolt, ha valaki nem értené.

- Jó lenne, de tudod élő-show meg minden és gyakorolnunk kéne… - támasztom a fejem a mellkasának. – De reggelire maradhatok! – mosolyodom el.

- Helyes! Nem veszel fel valamit? – vesz elő egy serpenyőt. – Mármint valami kényelmesebbet…

- És mit, Sherlock? – kérdem gunyorosan.

- Keress valamit a szekrényemben! – von vállat.

- Te tudod! – battyogok fel a lépcsőn. Besietek a szobába, ahol az ablak előtti heverőn meglátom Harry egyik fehér ingét. Gondolkozás nélkül magamra kapom, majd helyreállítom a sminkemet és visszatérek a kedves házigazdámhoz. Ahogy leérek a konyhába, megcsapja az orromat a palacsinta illata. – A bugyimat visszakaphatom, konyhatündér? – nevetek.

- Hogyne! – nyúl az alsógatyájába tűrt darabért, majd felém dobja. Nem törődve azzal, hogy bámul, boldogan húzom fel magamra.

- Végre! – sóhajtok megkönnyebbülten.

- Ez dögös volt! – jelenti ki. – Nem vennéd le és húznád fel még egyszer?

- Viccelsz? Végre van valami az alsó felemen! Segítsek? – állok be mellé a tűzhelyhez. – Úristen! Itt nagyon meleg van! Hány fokon sütsz te? – gombolok ki néhány gombot az ingemen, majd feltűröm az ujját. – Harry! Odaég a palacsinta! – lóbálom meg a kezemet a szeme előtt, de ő egyre csak az ing által nem fedett testrészeimet bámulja. Megforgatom a szemeimet, aztán kikapom a kezéből a serpenyőt, megfordítom a palacsintát a levegőben és visszateszem a főzőlapra.

- Bocs, de nehéz koncentrálni, amikor ilyen lengén vagy öltözve! – mentegetőzik.

- Ezzel én is érvelhetnék! – nézek rajta végig látványosan, majd mikor szemeink találkoznak, kacsintok egyet. – Szerintem már az is jó lesz!

- Akkor készen vagyunk! – szólal meg végül. – Jó étvágyat!

- Harry! Ez nagyon jó! – dicsérem meg a főztjét.

- Este ugyanezt mondtad, csak más hangleejtéssel! – nevet.

- Te emlékszel?

- Majdnem mindenre! – bólint. – Nézd! – mutat rá a falap egyik hiányos részére. – Akkor szakadt ki belőle ez a darab, amikor először egymásnak estünk… Előtte meg nyomtál egy sztriptízt az asztal tetején.

- Mondd, hogy nem voltam hangos…

- Úgy sem hallotta senki! – legyint, mire felnyögök kínomban.

- Egyéb? – kérdem a legrosszabbakat remélve.

- Mondtál dolgokat…

- Inkább el se mondd! – törlöm meg a számat.

- Ahogy gondolod… - vigyorog rám.

- Ajj… Ne vigyorogj már annyit! Mintha be lennél szívva… - morgom, majd felállok, és a mosogatóhoz megyek egy pohár vízért. Kissé morcosan kortyolok bele, de meglepettségemben ki is köpöm, ugyanis valaki ( na ki?), teljesen váratlanul feltűri az ingemet és a tangámba dugja a kezét. – Harry! – kiáltom megdöbbenve.

- Hm? – mormolja a fülembe, majd megérint a legérzékenyebb pontomon.

- Bassza meg! – tépem ki magam a kezei közül, a hűtőhöz sétálok, kikapok egy piás üveget és meghúzom. – Uhh! Most elmegyek lezuhanyozni és te nem jössz utánam! – hátrálok a fürdő felé. A táskámból gyorsan kikapom a váltás fehérneműmet és beállok a zuhany alá, jéghideg vizet engedve magamra, hogy lecsillapodjak. Mert, bármennyire is nehéz bevallanom, nagyon tetszett, amit csinált. Vagy negyed óráig állok a jeges zuhany alatt, de eddig nem sokat segített. Állapotomba beletörődve szállok ki a kabinból. Csurom vizes hajjal, vacogva bújok bele a melltartómba, az ingbe és a bugyimba. Még mindig dideregve lépkedek le a lépcsőn, amilyen halkan csak lehet. Harry a nappaliban ül, és a plafont bámulja.

- Sajnálom! – szólal meg rám sem nézve, majd behunyja a szemét. Hang nélkül állok meg előtte, kissé előre hajolok és a mutató ujjammal végig simítok az alsóajkán. Ahogy felpattannak a szemei, rögtön kiegyenesedem. Pár percig némán bámul rám. – Tiszta kék a szád!

- Jeges vízben fürödtem! – felelem.

- Meg fogsz fázni!

- Akkor gyere és melegíts fel! – csúsztatom le a vállamról az ingét, mire nyel egyet, aztán felpattan, a kezemnél fogva magához ránt és megcsókol. – Harry! Akarlak, most! – nyögöm két csók között, mire elszakad tőlem. – Könyörgöm! – veszem két kezem közé az arcát. – Kérlek! – suttogom vészesen közel a szájához. – Könyörgöm! – lehelem. A következő pillanatban a karjaiba kap, és már rohan is fel a szobájába, majd az ágyra dob.

- Ha tudnád, mennyire akarlak! – mormolja a nyakamba, majd csókot nyom arra, egyre lejjebb haladva, míg elér a bugyim pereméig. Olyan finom mozdulatokkal hámozza le rólam az anyagot, hogy mást nem is tudok csinálni, csak remegek és sóhajtozom. Két kezével gyengéden szétfeszíti a combjaimat, majd ráhajol a legintimebb területemre. Néhány perc után megerőltetem magam és fordítok a helyzetünkön. Lekapom magamról a melltartót, ráhajolok és megcsókolom. Egy gúnyos mosoly kíséretében lejjebb kúszom rajta, letolom az alsógatyáját, majd a számba veszem a legféltettebb kincsét, mire Harryből egy hangos nyögés tör elő. Amikor már nem bírja tovább, maga alá gyűr, a számra tapasztja az övét és belém hatol. A hátam ívbe feszül, ahogy mozogni kezd és egyre hangosabb sóhajok törnek elő a torkomból. Mikor már mind a ketten közel járunk a csúcshoz, gyorsít a tempón. A dereka köré fonom a lábam, hogy még mélyebbre menjen. Az orgazmus elemi erővel söpör végig rajtam és akkorát kiáltok, hogy kész csoda lenne, ha nem hallotta volna ezt valaki. Amint ő is elmegy, fáradtan rogy rám, én meg csak simogatom a haját és hallgatom mindkettőnk zihálását. Pár perc után legördül rólam, majd feláll és eltűnik a fürdőben. Gondolom, kidobja a gumit… Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, kipattanok az ágyból és felöltözöm, aztán megpróbálok kimenni, de a szobaajtó zárva van. Remek… Dohogva tépem fel a fürdőajtót.

- Harry! – szólongatom. – Hé! Itt vagy?

- Mögötted!

- Ne ijesztgess! – rivallok rá az egy szál törölközőben álldogáló fiúra.

- Bocsánat! – simít végig a karomon, majd a tarkómnál fogva magához húz és a számra tapasztja az övét. Egy pillanatra teljesen elfeledkezem mindenről, ami nem én és Harry vagyunk. A mellkasának támasztom kezeimet, majd felfelé haladva a hajába túrok és még közelebb húzom magamhoz. – Miért vagy felöltözve?

- Elmegyek… - suttogom. – Vissza kell érnem, mielőtt észreveszik, hogy eltűntünk tegnap…

- Persze… - szomorodik el. – Add meg a számod és este felhívlak! – lépdel a szobába, a telefonját keresve.

- Én nem… Nem kéne, hogy… Nem hiszem… - nyökögöm.

- Mit nem hiszel?

- Figyelj Harry… nem hiszem, hogy ezt folytatnunk kéne…

- De miért?

- Te világkörüli turnéra mész, nekem itt vannak az élő adások, arról nem is beszélve, hogy a rajongóid elevenen égetnének el… - sorolom.

- Megoldanánk! – lép közelebb.

- Tudom… de nem lehetek két helyen egyszerre! – mosolyodom el. - De barátok még lehetünk… Örültem a találkozásnak, Mr. Styles! – nyújtom felé a jobbomat.

- Legalább ne úgy köszönnél el, hogy felizgatsz… - forgatja meg a szemét, majd előhalássza a kulcsot és kinyitja az ajtót.

- Ó, várj! A számom… - fordulok meg és kikapom a kezéből a telefonját. – Tessék! – dobom vissza.

- Pózolj! Csinálok képet hozzá! – nevet.

- Van egy sokkal jobb ötletem! – kacsintok rá, majd lassan elé lépdelek és megcsókolom. – Jó kép lett! – csodálom meg a művét.

- Szerintem is! – bólogat.

- Na, tényleg mennem kell! Köszönöm a kellemes estét és a reggelit is! – integetek az ajtóban.

- Várj! – kiált utánam, mire megállok. Két lépéssel megszünteti a köztünk lévő távolságot. – Elviszlek, csak adj két percet, hogy felöltözzek… - suttog utána.

- Ebbe még belemegyek! – vigyorgok rá.

- Mindjárt jövök! – indul fel a lépcsőn. Halkan mögé lopódzom, előveszem a telefonomat és megböködöm a hátát. Ahogy megfordul, már kattan is a telefonom.

- Köszi a képet! – nevetek.

- Nagyon szívesen! – horkantja. – De minek?

- Mert tetszik!

- Tetszem? – incselkedik.

- Nem, Harry, csúnya vagy… hozzám ne merj érni! – morgom szarkasztikusan.

- Szóval igen… - fonja körül a karjait a derekamon.

- Indulhatunk? – vágom ki magam. – Jó lenne odaérni Simon előtt…

- Egy pillanat! – húzza fel magára a pólót. – Mehetünk! – veszi kézbe a kocsi kulcsot.

- Jól áll a vezetés! – jegyzem meg, immár az Audijának anyósülésén, mire elneveti magát.

- Jól állt az ingem, többször is tölthetnéd nálam az éjszakát… - vigyorog.

- Jól állt a törölköző.

- Jól állt, ahogy a nevemet sóhajtoztad!

- Hé! Ez így nem ér! – csattanok fel. – Jól áll, hogy hatalmas a…

- Mim hatalmas? – fordul érdeklődve felém.

- Tenyered! – vágom rá, mire megereszt egy fél oldalas mosolyt. Az út további részében nem nagyon szólunk egymáshoz. Húsz perc múlva lefékez az X-factor ház előtt. AZ álcázás érdekében még bementünk a boltba és vettem egy-két dolgot…

- Majd hívlak! – motyogja.

- El is várom… szia! – adok az arcára egy puszit, majd kiugrom a kocsiból és befutok a házba. – Ó! És senki sem tudhat erről! – fordulok vissza az ajtóban.