CHAPTER 7*

Két óra leforgása alatt vagy hat ezrelékre ugrott a vér-alkohol szintem. Elvileg ez már halálos lenne…

- Ti tudtok énekelni? – kérdi tőlem Niall, nem kicsit becsiccsentve.

- Ez most komoly? Mi zsűriztük őket! – vágja hátba Zayn.

- Lehet, hogy play back volt! – tiltakozik a szőkeség.

- Azt Magyarországon nem találták még fel! – jegyzi meg Dora, erősen alkohol szagot árasztva.

- Egy pillanat! – szalad el az ír.

- Nézzétek ki jött meg! – ordítja el magát Harry.

- Ed! – üdvözli az érkezőt Louis.

- Ez Ed Sheeran! – suttogom a lányoknak.

- Látunk! – morog Dora.

- Helló! – köszön egy mosolygós, vörös hajú srác, azaz Ed. – Ed Sheeran vagyok! – nyújt kezet, de hirtelen Niall elénk ugrik.

- Ó, szia Ed! – köszön vágtában. – Gyertek velem! – kapja el Anne kezét, aki elkapja az enyémet, én meg ijedtemben Doráét.

- Niall! Mit csinálsz? – kérdi Dora fejhangon. A fiú nem válaszol, csak felcibál minket a pódiumra és a kezünkbe nyom egy-egy mikrofont, aztán felcsendül egy ismerős dallam…

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy Abbát fogunk énekelni? – kérdi Anne elképedve.

- Miért? Imádom a Mamma Miát! – kezd el táncolni az ír. Persze az összes seggrészeg skinhead azonnal hurrogni és fütyülni kezd, holott azt sem tudják, mi történik.

- Half past twelve… And I'm watching the late show in my flat all alone… - kapok észbe. - How I hate to spend the evening on my own? Autumn winds. Blowing outside my window as I look around the room. And it makes me so depressed to see the gloom…

- Is there a man out there?  Someone to hear my prays? Gimme gimme gimme a man after midnight! Won't somebody help me chase the shadows away! Gimme gimme gimme a man after midnight! Take me through the darkness to the break of the day! – énekeljük hárman, már nevetve a helyzeten. Louis kissé dülöngélve áll be táncolni Niall mellé és próbál disco mozdulatokat utánozni. A második refrénnél a kigyúrt, kopasz állatok és negyvenes csajaik is beszállnak az éneklésbe. - Gimme gimme gimme a man after midnight! Won't somebody help me chase the shadows away! Gimme gimme gimme a man after midnight! Take me through the darkness to the break of the day! – mutatok Harry felé, a sikertől felbátorodva. A fiú elneveti magát, majd nyomában a vöröskével, kezében egy üveg sörrel ő is beáll a közönségünk soraiba. – Most ti következtek fiúk! – kacagok a mikrofonba, természetesen szín józanul… se.

- Párbaj! – ordítja be valami bőrszerkós fazon, mire a tömeg kántálni kezdi a szót.

. Oké, oké! – emelem fel a kezemet. – Ugyan már rendesen felöntöttünk a garatra…

- Másképp el sem vállalnánk! – ordítja be Anne, már a pultnál.

- Igaz! – mutatok a lányra. – Ott a pont! Szóval elvállaljuk, mert spiccesek vagyunk! De sajnos nem ma! Szeretnénk felkészülni rá, hogy minél jobb műsort adhassunk!

- Akkor vetkőzni is fogtok? – kiabál be egy nem szomjas emberke.

- Azt azért nem…- vigyorog Dora, mire tömeg csalódottan reklamálni kezd. – Viszont, ha mindannyian szavaznak ránk az élő-showban, akkor csináltatunk maguknak egy naptárat! Fehérneműs, bikinis képekkel… - teszi hozzá. Ez már jobban tetszik nekik, természetesen.

- További szép estét! – lépek le a színpadról. A kis csapat úgy dönt, hogy nem kíván tovább kocsmázni, inkább elmenne táncolni egyet. Szóval betérünk valami Night Club szerűségbe. Na jó, London egyik legjobb clubjába visznek minket a fiúk. A kocsma vécéjében már átvettük a tartalék ruháinkat, amiket pont az ilyen esetek miatt cipelünk magunkkal.

- Biztos, hogy meg meritek csinálni? – csatlakozik hozzánk Harry, már bent a kabáttároló előtt. Ahogy beadjuk kabátjainkat, a fiúk tátott szájjal merednek ránk. A rövid ruha átka…

- Aggódsz?- vonom fel a szemöldököm.

- Dehogy! Mit kérsz? – kérdi, mikor a pulthoz érünk, majd előveszi a pénztárcáját.

- Meg akarsz hívni? – nézek rá döbbenten.

- Miért ne tenném? – nevet. – Egy ilyen lánynak… - simít ki egy tincset az arcomból, majd saját tettén is meglepődve visszarántja a kezét. – Szóval… mit kérsz?

- Tequilát! – köszörülöm meg a torkom.

- Hat tequila lesz! – int a csaposnak.

- Hat?

- Három-három… - tolja elém az első poharat.

- Ebből csúnyaság lesz! – harákolom, miután felhajtottam az elsőt.

- A dolgok, amik az ilyen csúnya estén megesnek, később hatalmas történetekké válnak! – bölcselkedik Harry, az utolsó pohárral a kezében.

- Mintha csak én mondtam volna! – mosolyodom el. Egyszerre nyaljuk le a sót a kezünkről, majd kiisszuk a pohár tartalmát és a citromba harapunk.

- Azt hiszem, most ki kell mennem a mosdóba! Maradj itt! – tántorog le a bárszékről.

- Oké! – felelek kuncogva. Borzalmas, hogy mennyire idiótán tudok viselkedni részegen… Kis idő múlva rám is rám jön a pisilhetnék, így elhagyva a támpontot az illemhely felé veszem az irányt. Nagy meghökkenésemre itt koedukált a vécé! Kikerülve egy-két földön alvó embert a kis fülkék felé veszem az irányt. A piától kábán kutatok egy szabad fülke után, mikor hirtelen kivágódik előttem az egyik ajtaja és neki ütközöm Harrynek. Lefagyva tátogunk egymásra bámulva, de nem találjuk a szavakat.

- Nem tudom… kinek az ötlete volt… a koedukált vécé… - motyogom. A következő pillanatban annyit érzékelek, hogy Harry megfogja az arcomat, majd magához ránt. Nem uralva tetteimet, behúzom magammal a fülkébe, mire bezárja mögöttünk az ajtót. Miközben nyelveink vad táncot járnak, a kezei utat találnak a fenekemhez. Két kézzel alám nyúl, felültet a vécétartályra, szétfeszíti a lábaimat és közéjük áll. Göndör hajába túrva vonom magamhoz, elmélyítve az amúgy is elég heves csókot. Ujjai combom belső felén kalandoznak, míg én próbálok szürke Ramones pólója alá kerülni.

- Oh, basszus! – nyögöm, amikor kitapintom a kockáit.

- Tetszik? – vigyorog, miután bólintok, lekapja magáról a felsőt. Tétován simítok végig karizmain, majd a nyakától lefelé, egészen a farmerjának pereméig és végül a szemébe nézek. Pupillái összeszűkültek, zöld írisze elsötétült, kissé fújtatva pásztáz. Az alsó ajkamat beharapva oldom ki a ruhámat, majd lehúzom magamról.

- Tetszik? – idézem őt mosolyogva. Válasz helyett magához szorít és nyakamra tapasztja a száját. – Ne! Harry! Ez meglátszik!

- Jól áll! – suttog bele a számba, mire átölelem a nyakát és a számat az övére tapasztom.

- Belle! Itt vagy? – kérdi egy női hang, azt hiszem ez Anne.

- Öhm! Ig-igen! – kiáltok vissza, miközben próbálom felrángatni magamra a ruhát.

- Mit csinálsz?

- Pisilek?

- Amúgy hol voltál? Az egyik pillanatban még Harryvel beszélgetsz, aztán eltűnsz! Tényleg… ő hol van?

- Talán… ki ment levegőzni… - füllentem, egész idő alatt Harryre bámulva.

. Kijönnél már? – toporzékol a lány.

- Egy pillanat! – rendezem el a hajamat. Mikor kilépnék, a fiú visszaránt és egy gyors csókot nyom a számra, majd elenged. Kint neki ütközöm Anne-nek, mire bevágom magam mögött az ajtót. – Gyere! Menjünk inni! – ragadom karon.

- De… pisilnem kell! – tiltakozik, teljesen feleslegesen. Két perc múlva már a koktélunkkal szlalomozunk vissza az asztalhoz, majd lehuppanunk Dora mellé.

- Harry úgy néz rád, mint aki helyben meg tudna dugni! – szólal meg pár perc után.

- Sokkal nőiesebb lennél, ha nem beszélnél ennyire csúnyán! – kortyolok bele az italba.

- Mondtad már… Mit iszunk? – hajol a poharam felé.

- Zombie… Tudom, hogy meg fogok halni tőle, de most szükségem van rá! – mosolygok.

- Egész jó! – hümmög Dora. – Figyeld! Ők is átöltöztek! – mutat egy pont felé, mire mind a ketten megfordulunk.

- Hoppá! – bukik ki belőlem, mikor végignézek rajtuk. Felhajtom az egész koktélt, majd felpattanok. – Én mentem táncolni! – kiáltom a lányoknak és a tömeg felé veszem az irányt. Ahogy egyre beljebb kerülök, már nem látom őket, így megállok. Ez a hely jó lesz! Mikor megbizonyosodom róla, hogy tényleg nem látnak, átadom magam a zenének és elkezdem ringatni a csípőmet az ütemre.

- Jól táncolsz! – jön oda egy srác. Szőke haj, barna szem, barnás bőr, hófehér fogak. Nem csúnya, de nem az esetem

- Köszi! – mosolygok rá.

- Rob vagyok! – nyújtja a kezét.

- Belle!

- Örvendek Belle! Egyedül jöttél?

- Nem. A barátaimmal, kint ülnek az asztaloknál…

- Puhányok… Táncolunk?

- Köszi, de most nem! – mosolygok rá megint.

- Na, csak egy kicsit! – teszi a derekamra a mancsait.

- Nem! – rázom le magamról a kezét.

- Ne kéresd már magad! – vigyorog, majd magához ránt.

- Nem érted, hogy nem? – próbálom ellökni magamtól. – Hagyj már…

- Nem akar táncolni veled… – hallok egy ismerős hangot a hátam mögül.

- Maradj ki ebből, nincs hozzá semmi közöd! – morogja Rob.

- Harry? – lepődök meg.

- Engedd el! – követeli Harry, mire mintha a fickó kissé összehúzódott volna. Valószínűleg mert Harry sem gigászi termetű, de biztosan nagyobb, mint Rob.

- Jó, oké! Vigyázz jobban a csajodra, mert a végén még elveszik! – fordít hátat.

- Jól vagy? – karol át Harry.

- Elintéztem volna! – morgom.

- Józanul lehet… - mosolyog rám.

- Szia, Harry! – intek neki, majd még beljebb sétálok és ott megint táncolni kezdek. Pár pillanat múlva két kezet észlelek a derekamon, majd egy hozzám préselődő testet, amelyik az enyémmel együtt kezd el ringani a zenére, aztán megcsapja az orrom Harry kölnijének illata. Ahelyett hogy ellökném, megfogom a kezeit és még szorosabban simulok hozzá. A szám végén hirtelen megfordít, hogy szembe kerüljek vele és megcsókol. Kéjesen belenyögök a szájába, mire reszketeg sóhaj tör fel belőle.

- Nézzétek kiket találtam! – ordít valaki felénk. – Mizujs párocska? – ugrik elénk Niall. Mi még mindig egymást karolva, lihegve bámulunk a befutó csapatra.

- Milyen párocska? Hol látod? – nevetek, miközben ellépek a fiútól.

- Ne szégyelljétek! Büszke vagyok rád! – öleli meg Louis Harryt. – Sokkal rosszabbat is találhattál volna!

- Kapd be, Louis! – csapom meg a vállát, mire az rám kacsint.

- Hallod? – vigyorog Dora képembe, mikor felcsendül Chris Laketől a Sundown, majd magához rántja Zaynt és táncolni kezdenek.

- Jól néztek ki együtt! – tartja fel a hüvelykujját Anne, majd ő is Louishoz lép.

- Hozok inni! – suttogja a fülembe Harry, majd eltűnik.

- Táncolunk Niall? – fordulok a fiú felé.

- Ha Harrynek nem jelent gondot…

- Jaj, hagyd már abba! – csattanok fel.

- Ez esetben… - nevet, majd elkapja a kezemet és megpörget. A szám alatt felváltva táncolok Liammel és Niallel, de hirtelen elengednek, mikor Harry visszatér. Istenem, miért kell ennyire jól kinéznie?! A lányokkal egyszerre rohanunk egymáshoz, amikor meghalljuk a Swaget, majd közös, szavak nélküli megegyezés alapján, arra jutunk, hogy valami féle szexi tánccal fogjuk szórakoztatni a fiúkat. Dora beáll közénk, mire Anne hátulról én elölről fogom meg a lány csípőjét és táncolni kezdünk.

- Uram atyám! – hallom Louis hitetlenkedő hangját. A fiúkra nézve elnevetjük magukat, ugyanis tátott szájjal bámulnak ránk. Vigyorogva állok ki a lányok közül, majd táncolva indulok meg Harry felé. Csak hogy húzzam az agyát, előtte fél méterrel megtorpanok, aztán folytatom, amit elkezdtünk a lányokkal. Nem kell sokat várnom, hogy mögém lépjen. Táncolás közben direkt hozzápréselem a fenekemet kidudorodó nadrágjához, mire belecsókol a nyakamba.

- Szobára! – ordít Dora, de mi mit sem törődve ezzel a kis közbeszólással „dörgölőzünk” egymáshoz.

- Köszönöm a táncot! – fordulok meg, mikor vége a számnak. – Kitikkadtam…

- Gyere! – húz maga után. – Helló, Michael! – köszön a csaposnak – Két vodka lesz!

- Adom! – vigyorog a fiú. – Jó csaj! – suttogja bizalmasan Harrynek, mikor azt hiszi, nem figyelek.  

- Ne itass le! – nevetek a fiúra.

- Már részeg vagy…

- Ott a pont! – bólintok. – Kicsit megszédültem ettől…

- Leüljünk? – karol át rögtön Harry.

- Várj! – állok meg egy pillanatra. – Imádom ezt a számot! Menjünk vissza! – kérlelem.

- Lehet le kéne ülnöd kicsit… - tétovázik.

- Felőlem te maradhatsz, majd táncolok Niallel! – legyintek és elindulok a többiekhez.

- Azt biztosan nem! – kapja el a kezemet, összekulcsolva az ujjainkat.

- I’m in Miami bitch! – kiáltjuk egyszerre Dorával, majd egymásra nevetünk. Határtalan boldogságomtól merész tettre szánom el magam. Sietős léptekkel indulok el Harry felé, majd a két kezem közé veszem az arcát és megcsókolom, mindenki szeme láttára.

Fél óra múlva Anne-nel és Dorával a vécében, sminkelésre hivatkozva, élénk csevegésbe kezdünk.

- És milyen vele smárolni? – faggat a félig arab lány.

- Hogy a te szavaiddal éljek… na jó, inkább nem fogok! Elég legyen annyi, hogy kezdek kikészülni… – igazgatom a hajamat.

- Akkor ne akard megtudni, milyen Zayn! – sóhajt. – Én már készen vagyok…

- És Louis? – fordulok Anne felé.

- Jobb, mint valaha képzeltem! – kuncog a lány. Amikor kilépünk a mosdó ajtaján a röhögéstől majdnem megszakadó fiúkat és a pultnál álló Harryt látjuk meg, amint valami szőke csajjal beszélget, de ahogy meglát, széles mosoly terül el az arcán és hozzám siet.

- Min nevettek? – kérdem a többi fiút.

- Látnod kellett volna… - prüszköli Niall. – A szőke csaj hogy törte magát, Harry meg közben az ajtót bámulta. Rá se bagózott a csajra! Iszonyatosan vicces látvány volt! – hahotázik.

 - A mosdóban történtek után el is várom, hogy legalább egy hétig rá se nézz másra! – suttogom Harry fülébe. Felelet gyanánt a kezét a szoknyám takarásában lévő combrészemre helyezi, mire felnyikkanok, majd dühösen nézek a vigyorgó Harryre.

- Szép a folt a nyakadon! – súgja vissza.

- Lassan haza kéne mennünk! – köszörülöm meg a torkomat.

- Hoztam még egy kört! – jön vissza Niall. – A szép este emlékére! – tartja fel a poharát. Az utolsó emlékem az estéről az üres pohár alja…
Ruha:  http://www.polyvore.com/pacha_london/set?id=51970608