Chapter 2*

Reggel én kelek elsőként, ami nem meglepő, mert mindig én szoktam. A két álomszuszék soha nem ébred fel tíznél előbb. De ma muszáj lesz… Ma van a tábor első napja…

- Csajok! – nyitok be egyenként a szobájukba. – Ébredés van!

- Menj a francba! – vág hozzám egy párnát Dora.

- Levágom a hajad, ha nem kelsz fel! – fenyegetőzöm és bevágom az ajtót.

- Megyek, megyek! – motyogja Anne. – Könyörgöm, ne engedd, hogy levágódjak a lépcsőn! – kérlel, miközben belém kapaszkodik. Szem forgatva átkarolom, majd felemelem és letámogatom. Egy gyors reggelit követően, beszállunk az autóba és elindulunk a stúdió felé.

- Miért is nekem kell vezetnem? – kérdem a piros lámpánál a hátsó ülésen fekvő Dorától.

- Mert én mindjárt belaszom… - morog.

- Akkor jobb is, hogy Belle vezet! – ásítja Anne.

Bent egy nagyon fárasztó koreográfia megtanulás és eltáncolása után az ének részére gyakorlunk. Persze csak, miután átvedlettünk az izzadtság foltos ruháinkból (http://www.polyvore.com/heartskipsabeat/set?id=46523887 sorrend: Dora, Anne, Belle).

- B.A.D. ti jöttök! – kiált ki a fülhallgatós bácsi, akit amúgy Johnnak hívnak és huszonhét éves, mint nemrég megtudtam.

- Szurkolj Johnny! – paskolom meg az arcát.

- Hajrá Bells!  - kacsint rám.

- Helló lányok! – vigyorog ránk Kelly. – Mit hoztatok ma nekünk?

- A My heart skips a beat akusztikus feldolgozását! – lendítem előre a gitáromat. (http://images.guitarbitz.com/images/products/1307718147-02977600.jpg) Dora előre gurítja a bongónkat (http://www.worldbazaarimports.com/images/wb1398.JPG) a színfalak mögül.

- Mióta várom már ezt! – dugja ki a nyelvét izgalmában. Anne előkapja a háta mögül a kézi dobot (http://www.hangszeraruhaz.hu/images/termekek/staggsta-3108.jpg)

- Égy, két, há! – számolok vissza és elkezdjük. – My heart skips, skips, skips a beat! – énekeljük a mikrofonba.  I can see you're not yourself. Even when you're here with me. I know that you're somewhere else! – éneklem.

- So come on, spin me around, Now I don't wanna go home, Cause when you hold me like this you know my heart skips, skips a beat, I know I should, but I can't leave it alone, And when you hold me like this that's when my heart skips, skips a beat Oh oh oh oh oh oh oh! – A háromszólamú éneklés ebben az estben nagyon jó öletnek bizonyul. Mialatt énekelünk, Kelly lazán táncolgat a székében ülve, a férfi zsűri pedig bólogatva hallgat. A második versszakot Dora, a harmadikat meg Anne vállalta be. A rap része, nagy tanakodást és próbálgatást követően, az én reszortom lett. - And when you hold me like this that's when my heart skips, skips a beat, Oh oh oh oh oh oh oh… - fejezzük be.

- Köszönjük! – szólal meg Simon.

- Viszontlátásra! – integetünk, majd kivonulunk a váróba. Sajnos, mi már a vége felé voltunk, mint lánycsapat. Szóval nem kell sokáig várnunk, hogy kihirdessék a továbbjutókat.

- Jók voltatok! – vigyorog Johnny.  

- Köszi! – suttogom.

- Izgulok! – affektál Anne.

- Nem meglepő! – horkantom.

- Főleg, hogy mindenem izgulsz! – teszi hozzá Dora.

- Kávé? – kérdem.

- Kávé! – bólint.

- Kakaó! – kiált Anne, mire többen felénk fordulnak.

- Halkabban terjeszd a hülyeséged! – nevetek, már az automatánál. – Hm… csokis cappuccinót fogok inni! – nyomom meg a gombot.

- Hosszú kávé! – nyögi nyál csorgatva Dora.

- Kakaó! – vigyorog Anne. Nevetgélve huppanunk le az egyik kanapéra, majd magam mellé teszem a cilinderemet.

- Emlékszel arra, amikor fogadásból megpucoltad az egyik őr csizmáját a Buckingham Palace előtt?

- El sem tudnám felejteni! Paráztam attól, hogy letartóztatnak! – felelem. – És te, Anne, amikor viccből vízibombákat dobáltál a tetőről? – vigyorgom.

- Szegény bácsi! Nem látta a közelgő rózsaszín lufit! – csóválja a fejét.

- Csapatokat a színpadra!

- Idő van! – közli a nyílván valót.

- Üdvözlök mindenkit! – kezdi Simon. – Mind nagyon csodásak voltatok ma, de közületek csak hat csapatot vihetek magammal! – jelenti ki, miközben mi egymást lökődjük a helyért küzdve.

- A zsűri döntése a következő: Watercolour! – A hátunk mögött egy koedukált banda felkiált örömében. – French Connection, Stripes, Moonsoon, Run és a B.A.D! Köszönjük a többieknek a részvételt!

- Tovább jutottunk! – sóhajtom kissé könnyes szemmel.

- Akik továbbjutottak, maradjanak még a színpadon! – utasít minket Gary. – A mentorotok Simon Cowell lesz! A barbadosi házába magán repülővel mentek, ami holnap után indul a Heathrow reptérről, pontban tizenegy órakor! A késők vagy mennek maguktól, vagy likvidálják magukat! További szép napot! – kel fel.

- Megyünk Barbadosra! – sikítja Anne és nyakunkba veti magát a kijárat előtt.

- Már megint gondolkodhatunk az új számon… - morogja Dora.

- Mintha ez annyira rossz dolog lenne! – horkantok, majd beindítom az autót és hazaindulunk.